Elhangzó szöveg: Sport, először 1954-ből. Macon, a francia kisváros újoncot avat. A kajak-kenu világbajnokságon először húzzák fel a győzelmi árbocra a magyar lobogót. És hogy nagyobb legyen a nyomaték, mindjárt hatszor egymás után. Ennek huszonegy éve. S a jelszó azóta is: kajakra magyar! A leltár parádés: Macon óta nem múlt el világbajnokság magyar győzelem nélkül. 1975. A sorozat Belgrádban folytatódik. A víz a Száva. A főszereplők a világ legjobb kajakosai és kenusai, a lapátos emberek. Akarat, lendület, energia annyi van itt, akár egy vízierőművet is el lehet hajtani vele. A kenu kettesek 1000 m-es futamának döntője. Mintha a kísérő motoros is sürgetné a mezőnyt, mindent bele, mert…, nos igen, az iram óriási. És most, ott középen öldöklő hajrában kezd egy páros. Árva Gábor és Povázsay Péter. Rádobnak még egy pár kenulapáttal. Lecke versenytaktikából. Elég egyetlen másodpercig az élen lenni, ha ez a másodperc a táv utolsó méterére esik. A kajak egyesek 500-as döntője. Csapó Gézának, a háromszoros világbajnoknak van mit törlesztenie. Az 1000 m-en csak negyedik lett. De most valósággal kettéhasítja maga alatt a Szávát. És győz. Négy leány egy csónakban. Félelmetes harci egység az NDK fehérmezes kvartettja. Mintha menet közben a víz fölé emelkednének, szinte szárnyashajó módjára repülnek ezek a légpárnás leányok. A mieinknek is jut egy váratlan és ezért gyönyörű bronzérem. A hajókat lemérik. Nem, kérem, nem lehet pár dekával kevesebb! Gyorsan jegyzik a szélerősséget is, aztán fut, ki merre lát. Igen, az is előfordult itt, hogy alul-felül átnedvesedtünk. S már azt sem tudtuk, meddig az eső és honnét a Száva. Aztán újra a vízbe haraptak a lapátok. Ez a kenu egyesek 500 m-es döntője. Egyetlen szívszaggató hajrá. Egyetlen lidércnyomás. A másik lidércnyomás, ha megfigyeljük, milyen parányi különbséggel szorul Darvas második helyre a célban. Hosszú utazás a csendes folyón. A kajak kettesek tízezres döntője. A táv közepén Szabó és Bakó még a szovjet hajó oldalvizén. Szívósan, halkan és makacsul, akár az árnyék. A hajrában aztán az árnyék elköszön, és óriási fölénnyel győz. A legforgatagosabb döntő: a kajak egyesek 4x500 méteres váltója. A magyar csapat kezdőembere Sztanity Zoltán. Ebben a számban még sosem nyertünk világbajnokságot. De most már csak percek kérdése. Svidró József vág második ötszázának. Csapó Géza a partról filmezi szegedi klubtársát. A váltó harmadik embere Várhelyi Péter. Az iram óriási. Hol erre, hol arra. Az ember úgy kapkodja a fejét, mintha teniszmeccsen lenne. Az újonc Herczeg Iván a hajráember. Íme, tessék: így válik csendes, szép szólóvá egy kavargó tömegverseny hajrája. A végén illik mérleget készíteni. Belgrád is aranybetűs város lett az izmos magyar lányok és a kajakos magyar fiúk számára. A kenusokról nem is beszélve. Tizenkilenc döntő közül tizenháromban ott voltunk. Nyertünk négy világbajnokságot s egy sereg dobogós helyezést. Nem érdemtelenül. Irdatlan edzésmunka vált itt aranyakká, ezüstökké, bronzokká. Most már a sportág következő parádéján, Montreálban csak mindezt meg kell ismételni!

Kivonatos leírás: